Az életpályatervezés – pályaorientáció – pályaválasztás hármas egységéből a lezáró lépés a pályaválasztás. Ezt tudjuk a legkönnyebben megragadni, hiszen ez egy konkrét döntést jelent. A választás eredménye a jelentkezési lapon láthatóvá válik. A külső szemlélők számára a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésben összpontosul a választás. Megtévesztően egyszerűnek tűnik innen nézve ez a dolog, hiszen az előkészítése mintha magától értetődő lenne és nem lenne szükség a gondolkodásra, a tudatosságra. A következő témaköröket emelem ki a cikkben a pályaválasztással kapcsolatban:
- mit jelent a pályaválasztás;
- hogyan kapcsolódik az életpályatervezéshez, pályaorientációhoz;
- hogyan járjunk el kudarc esetén;
- hogyan tudjuk gyerekeink pályaválasztását segíteni szülőként, pedagógusként, segítő szakemberként.
Néhány szó a képről: a vasúti sínek kötött pályások. Amikor pályát választunk, jó ideig azon megyünk, haladunk. Lehet váltani, természetesen. A mi szabadságunk nagyobb, hiszen oda építünk váltót magunknak, ahol érezzük a helyét.
Mi a pályaválasztás?
Ez egy választás, elköteleződés egy tanulmányi terület mellett, a választott szakma elsajátítása érdekében. A tantárgyak szerepe ebben a fázisban értékelődik fel a gyerekek, fiatalok életében, hiszen ekkor válik fontossá, milyen ismeretekre van szükség ahhoz, hogy idővel az adott szakma művelője váljon belőle.
Az erőforrásaikat határozottan egy irányba rendezik és életük hangsúlya a választásuk alapján egy iskola, egy szakma elsajátítása lesz több éven keresztül. Ez határozza meg a kapcsolatrendszerüket, és azt, ahogyan gondolkodnak a világról. A terveik ehhez fognak igazodni és alakul az életpályatervük.
A pályaválasztás nem csak egy szakma elsajátításáról szól. Azt is magában foglalja, milyen az iskola szociális közege: milyen emberré válik a gyerek? Tehát a szakma mellett iskolát is választ, ahol a tanulás mellett életének érzékeny időszakában kerül be egy rendszerbe és válik részesévé. Tanulni fog, nem csak tantárgyakat, hanem azt is, hogyan kezeljen helyzeteket majdnem felnőttként. Szerelmet és kudarcot, barátságot és ellenséges helyzetet. Megtanulja az iskola, az egyetem légkörében kifejezni önmagát. A viszonyítási alap az a közeg, amiben a napjait tölti
Az egyensúly
A pályaválasztás egy olyan szakma kitanulásáról szól,
- aminek művelése örömmel tölti el az embert;
- és lehetővé teszi, hogy önfenntartóvá, anyagilag független emberré váljon.
Itt hozom be a megélhetés kérdését, az egyensúlyhoz kapcsolva. Tudom, hogy meg lehet élni úgy is, hogy örömömet találom a munkámban, hivatásomban. Másképpen fogalmazva az a tevékenység, ami a megélhetésemet, a jó módomat biztosítja, örömmel tölt el. Ez cél kell, hogy legyen, ellenkező esetben hamar megkeseredik gyermekünk. Az anyagi biztonság megteremtése olyan szakmával gördülékenyebb folyamat, amelyet örömmel végzünk.
Számomra az érzelmek ugyanolyan fontosak, mint a racionálisan mérhető tények. Ezek közötti egyensúlyra törekszem a saját életemben, és coach-ként, pályaorientációs tanácsadóként szintén ezt az irányt követem. A pénz önmagában nem boldogít és az örömből sem tudunk tartósan megélni.
Az életpályatervezés – pályaorientáció – pályaválasztás kapcsolata
Eltérő hangsúllyal a leendő szakmánk, hivatásunk köré rendeződnek az erőforrásaink. Az életpályatervezés életünk nagy egészére vonatkozik, aminek szerves része az, hogy van munkánk, hivatásunk. A pályaorientáció arra irányul, hogy érdeklődésünk alapján hozzuk válasszunk pályát: mit fogunk tanulni, és miből fogunk megélni?
Az erőforrásainkkal való gazdálkodás szempontjából a lényeg az, hogy milyen adottságokkal (fizikai, érzelmi, mentális, környezeti) rendelkezünk és ezeket hogyan szervezzük egységbe. Gyerekkorunkban kezdődik ez a folyamat, és más-más erőséggel, de mindannyiunk életében időnként visszatért a kérdés legalább annyira, hogy „Abba az irányba haladok-e, amerre elindultam?”
Egész életen át tartó folyamat, oda-vissza hatásokkal. Nagyon sok minden történik velünk életünk során, sorsfordító események is. Emiatt tartom fontosnak, hogy a változásainkat kövessük, időnként álljunk meg. Tekintsük át és alkossuk újra – amennyiben ez szükséges – a pályánkat. Az önazonosság jegyében tegyük ezt minden esetben, ellenkező esetben a megfelelni vágyás kényszere alatt erőlködéssé silányodik a cselekvésünk, tehetségünk odalesz, elvész. Az erőforrásainkkal való gazdálkodás folyamatos tanulást, készenlétet, figyelmet igényel. Képessé kell válnunk arra, hogy az erőforrásainkat tudjuk:
- érzékelni és észlelni, ezáltal tudatosítani ;
- megkeresni a helyét a tudásunknak: hol van ránk a legnagyobb szükség?
- Megtalálni a számunkra megfelelő módot, amiben leginkább meg tudjuk valósítani a tervünket.
Azok az emberek élnek teljes életet, akik számára a munka örömöt is jelent. Ők azok, akik átérzik milyen az, amikor nem csak a maga örömére vagy más hasznára végzik munkájukat. Tudják, hogy egy nagyobb „összkép” része és megtalálja a munka, a tevékenység értelmét, bármi legyen is az. A lényeg persze az önismereten van, mert egészséges önbizalommal tudunk önazonos módon cselekedni és választani.
Mi történik, ha minden jó szándék ellenére rosszul alakult a dolog… ?
Vannak helyzetek, amikre nem lehet felkészülni eléggé. Ilyenek a veszteségek: számolunk a lehetőséggel, logikailag helyén tudjuk a dolgot. Azonban amikor a vesztes helyzet előáll, az érzelmeink zavarosak lesznek, a gyerekek is kibillennek – életükben talán először – az egyensúlyi állapotukból.
Mit lehet tenni? Megkeresni azokat a pontokat, amik a nem tervezett helyzetben is kapaszkodókat jelentenek – racionális szinten. Élete első kudarca – ezen át kell segíteni, és megtanítani, mert most van erre szükség azt, hogyan tudja egy általa rossznak ítélt helyzetből kihozni a legjobbat. Végig kell gondolni, hogy melyek azok az erősségei, amelyek mentén sikeres lehet ezen a szakon – racionális döntés. És a gyermek mellett lenni, és hívni olyan tevékenységekre, amelyekben megélheti a sikerét, ami örömet okoz számára – az érzelmei oldása, a kudarc élményének felülírása.
Hogyan segítsük a gyerekek pályaválasztását felnőttként?
Az elhatárolódás, a nemet mondás szakaszában várjuk a gyerekektől az igent egy szakmára – legalábbis azoktól, akik nyolc osztályos általános iskolába járnak. Ez a helyzet enyhe vagy enyhíthető, amennyiben pici koruktól kezdve figyelemmel kísértük fejlődésüket és az esetleges kudarcok is feldolgozhatóbbak, mint akkor, ha magukra hagyva hozzák meg döntésüket. Ha ismerjük a gyerekek álmait, követjük, éppen mi érdekli őket és mi magunk is lehetőséget teremtünk számukra, hogy gyakorlatot szerezzenek – akár csak egy kicsit is. A pályaválasztás tehát nem egy hirtelen nyakunkba szakadó dolog, hanem időben és erőforrások tekintetében is tervezhető lépés. Fel tudunk rá készülni, közösen a gyerekkel.
A középiskolások más szinten élik meg a pályaválasztást. Az ő esetükben a bizonytalanság a legnagyobb nehezítő tényező. Tudják, mi az, amit nem tudnak, kezdik érezni a határokat, amelyek belőlük fakadnak abból, ahogyan megtapasztalják önmagukat. Számukra ezen a ponton tudunk támogatást adni. Számukra meg kell mutatnunk, hogy a nemtudás ugyanúgy része a fejlődésnek, mint a tudás. És a tanulás nem fog véget érni az első végzettség megszerzésével, egész életükön keresztül tartani fog:
- fejlődik a technika és a technológia;
- fejlődik a szakma tartalma;
- változik a globális és a hétköznapi élet környezete;
- változik a saját élethelyzetük;
- változni fognak ők maguk is.
A tanulás alkalmazkodást jelent az aktuális helyzethez és egyaránt szól a szakmai tudásunk és a személyiségünk fejlődéséről.
Az életpályatervezés és a pályaorientáció tudatos alakításával stabil alapot építettünk a gyerekünkkel közösen. A pályaválasztás ebben az esetben egy lezáró lépés. Ellenkező esetben a választást megelőző időszak kapkodós és ösztönszerű, hirtelen döntést eredményező lépés lesz, melybe a bizonytalanság és az instabilitás be lesz kódolva.
A gyerekek pályaválasztásának támogatása 5 lépésben:
Fotó forrása: Shutterstock