Az életpályatervezés megadta a gyermek élettervének fő irányát: „Az életpályatervezés során az erőforrásainkkal való gazdálkodást határozzuk meg.” Ezt tovább kell pontosítani, precízebbé kell tenni a megvalósíthatóság érdekében. A pályaorientáció szűkebb mezsgyére vezet bennünket, hiszen a munka világára kezdi irányítani a figyelmünket. A cikkből megtudhatod
- mi a pályaorientáció;
- mit jelent a szakmaismeret;
- hogyan tudjuk felnőttként a gyerekeink pályaorientációját támogatni – szülőként, pedagógusként, segítő szakemberként?
Mit jelent a pályaorientáció?
A fogalom arra utal, hogy érdeklődésünk, nyitottságunk valamilyen pálya irányába vezet, terel, orientál. Egy folyamat, amely illeszkedik az életpálya tervünkbe. A pályaorientáció az életpályatervezés és a pályaválasztás közötti folyamatszakasz. A karriertervezés egyik módja, elsősorban az általános- és középiskolások számára ad támogatást. Egész pontosan a pályaválasztásra készít fel. A célja, hogy meghozzuk a döntést: „Hol tanuljak tovább?”
A pályaorientáció során érdeklődési körünk, munkához való hozzáállásunk, tehetségünk és a személyes tapasztalataink, a (tan)tárgyi tudásunk kerül a figyelmünk középpontjába. Ez is, hasonlóan az életpályatervezéshez egy folyamat. Módszertanilag tudatos információgyűjtés és az arra való személyes reflexió ritmusában épül.
Az információgyűjtéshez kérdésekre van szükségünk. A kérdéseink mutatják a kutatás irányát. Minél pontosabban fogalmazzuk meg a kérdésünket, annál pontosabb a válasz. Az információgyűjtésnek két iránya van:
- az önismeretünkkel, önazonosságunkkal és
- a szakmákkal, foglalkozásokkal kapcsolatos kérdések alapján különítjük el ezeket.
Miért az önismeret került előre? Mert ahhoz, hogy tudjuk, mi a mi szakmai fejlődési irányunk, elengedhetetlen önmagunk ismerete.
A pályaorientáció három fő kérdésköre az önismeret és önazonosság köré rendezve
1.
Amikor pályaorientációról beszélünk, olyan kérdésekre keressük a választ, mint
- Milyen tevékenység okoz örömet számomra, megnyugtat, jó érzéssel tölt el?
- Önállóan vagy másokkal együttműködve tudok jobb teljesítményt kihozni magamból?
- Mi a tanulási módszerem?
- Hogyan tudok egyensúlyban maradni?
Ezek azok a kérdések, melyekre adott válaszok mutatják a hozzánk illő tevékenység jellegét – itt csak néhány példát említek. Azt, hogy milyen környezetben tudjuk a legjobb teljesítményt kihozni magunkból.
2.
A kérdések következő szintje az attitűdünket vizsgálja, vagyis azt, mi a hozzáállásunk a munkához. Szintén néhány példát osztok meg ebből a szakaszból is:
- Kitartó figyelmet fordítok ugyanarra a dologra vagy inkább hosszabb időn keresztül munkálkodom valaminek a létrehozásán, elvégzésén.
- Tervek mentén dolgozom vagy kreatív vagyok?
- Szükségem van kontrollra vagy önállóan is tudom, mennyit kell teljesítenem?
- Képes vagyok-e mások számára példával elől járni vagy követem mások példáját?
3.
A harmadik kérdéskör a belső motivációra utal és a legelső kérdéshez kapcsolódik erőteljesen, mégis – tapasztalatom szerint – ezt a kört azután tudjuk tisztázni, miután a készségek, képességek, tapasztalatok, elméleti tudás alapján alkottunk egy képet. Ez a kérdéskör visszacsatol az életpályatervezéshez, miután az érdeklődésünket leszűkítette egy meghatározott irányban. Amire választ keresünk:
- Mi a célom az életemben és a munkámban?
- Mi értelmét látom a kedvenc munkatevékenységemnek?
- Mit szeretnék megvalósítani?
Lesz egy pontos önképünk, ha tisztázzuk ezeket a kérdéseket. A tantárgyi érdeklődés iránya lesz a meghatározó. Például az, akinek a matematika a kedvenc tantárgya, ebből kiindulva lehet
- matematika tanár;
- könyvelő;
- mérnök;
- programozó matematikus;
- matematikus;
- közgazdász;
- statisztikus;
- bróker;
- stb…
A gyermek matematikai tudása a felsoroltak közül milyen irányban alakul szakmává, az a fenti kérdések alapján tisztázható. Ugyanis más-más képességekre, készségekre van szüksége egy programozó matematikusnak és egy brókernek. A számok iránti érdeklődéshez milyen más területek kapcsolódnak? A szakmákkal való ismerkedés során tovább pontosítható az irány.
A pályaorientáció során felkészül a gyermek arra, mit fog tanulni, milyen körülmények között fog dolgozni, milyen munkahelyi környezetben tölti életének harmadát.
Ismerkedés szakmákkal, foglalkozásokkal
A pályaorientáció arról is szól, hogy szakmákkal ismerkedünk: ki mit csinál, milyen körülmények között dolgozik? Milyen iskolai végzettségre van szüksége? Milyen egyéb szakmák művelőivel kell együttműködnie a siker érdekében?
A mi felelősségünk ebben a szakaszban, hogy megmutassuk a gyerekeknek azt, milyen lehetőségeik vannak. Tegyük lehetővé, hogy kísérletezzenek, hagyjuk őket önállóan dolgozni. Például azt hiszem, minden gyerek életében legalább egyszer dirib-darab fahulladékból virágtartót készít az anyukájának. Nekünk is nyitottnak kell lennünk, amikor a gyakorlás ideje van, legjobb, ha figyeljük, hogyan fogja a ceruzát, amikor egy fadarabra kell vonalat húznia: izgul vagy magabiztos? Ha az autók érdeklik a gyerekünket, érdemes megvizsgálni, mi az, ami igazán érdekli? Az, hogy szerelheti, vagy hogyan tudná hatékonyabbá tenni az autó teljesítményét, vagy a dizájn? Példaként mondhatom, hogy a ruhák is több szempontból lehetnek érdekesek egy gyerek számára. A ruhát lehet tervezni, varrni, viselni – melyik áll közelebb gyermekünkhöz?
Célszerű olyan mesterekkel megismertetni őket, akik már régóta gyakorolják az adott szakmát. Beszélgessenek, figyeljék munka közben, ha tudnak segíteni, akkor a cselekvés szintjén is kapcsolódjanak – önkéntes vagy diákmunka keretében.
A gyerekeknek, fiataloknak látniuk kell a folyamatot, ahogyan egy elképzelés valósággá válik. Tudatosítaniuk szükséges, hogy lélekben fel kell készülniük arra, hogy éveken át tart, míg mesterévé válnak egy szakmáknak, a hierarchiában feljebb jutnak, stb… Az elismerés persze a tanulmányaik ideje alatt is fontos visszajelzés arra vonatkozóan, hogy jó úton járnak.
Hogyan segítsünk a gyerekeknek?
Még egy dolog, ami a pályaorientáció kapcsán felmerül bennünk: ha nem tartjuk reálisnak a gyerek önmagáról alkotott elképzelését vagy nagyon egyoldalúnak tűnik az érdeklődése, szinte kizárólagosan akar megvalósítani valamit önmagából, álljunk meg, figyeljünk jobban a gyerekünkre és irányítsuk a figyelmét önmagára. Mert végül is ez jelenti az orientációt:
- hozzuk olyan helyzetbe, ahol kipróbálhatja az általa vágyott dolgot, (ha lehetséges, akár diákmunka keretében is);
- adjunk lehetőséget számára, hogy beszélgessen olyan emberrel, aki mesetere a választott szakmának;
- ha úgy látjuk, „magányos farkas” típus, hozzuk csapat-helyzetbe – legalább testnevelés órán;
- amennyiben csak másokkal együtt tudja elképzelni idejének eltöltését, adjunk számára olyan feladatot, amit egyedül végez el.
Ki dönti el és hogyan, mi a reális és az irreális?
A példákból talán érzékelhető, hogy finoman, óvatosan közelítve, folyamatos figyelemmel kísérve tudjuk a gyerekeink figyelmét ráirányítani olyan tényekre, amelyek hatását tudatosítva megtalálják azt az irányt, ami a pályaválasztásukban teljesedik ki. Nem mi döntünk arról, hogy reális egy elképzelés vagy sem. Bízzunk a gyerekekben, mert ők pontosan tudni fogják és mert okosak belátják, ha nem a számukra megfelelő irányba indultak. Hozzuk őket helyzetbe és várjunk, figyeljünk, hogyan reagál – kérdésekkel és a megfigyeléseink megosztásával tudunk segítségükre lenni leginkább.
A pályaorientáció során az erőforrásokkal való gazdálkodás azt jelenti, felmérjük a személyes és környezeti adottságainkat és ezek alapján meghatározzuk a szakmai fejlődésünk fő irányát. A következő lépés a pályaválasztás lesz.
A pályaorientációs tanácsadásról
A pályaorientációnak a pályaválasztást megelőző tanévekben van nagyobb jelentősége. Direkt tanácsadás, konzultáció formájában működik, pályaorientációs szakember, coach bevonásával. Három – öt alkalom épít fel egy folyamatot. A szülők és a gyerekek közösen, valamint külön-külön konzultációkon vehetnek részt. A pályaorientációs tanácsadás fő céljai:
- a gyermek önreflexiós képességének fejlesztése;
- reális pályairányok meghatározása.
A tanácsadás hozzáadott értéke a szülők – gyerek közötti kommunikáció elmélyülése. Kölcsönös megértések születnek – volt, amikor a gyermek pici korától fennálló félreértés tisztázódott a pályaorientációs beszélgetés során.
Érdemes független szakemberekhez fordulni, mert megnyugtató egy külső visszajelzés a gyermeknek azzal kapcsolatban, hogy megerősítést kap az elképzelése. A szülők számára is segítség lehet, ha valaki megerősíti: a gyermekük útja jó irányba tart vagy változtatásra van szükség.
A pályaorientáció folyamatának lezárása és újra indítása
A pályaorientáció folyamata a pályaválasztással zárul. Életünk során többször is előfordul, hogy pályát módosítunk, újra felerősítjük a pályaorientáció folyamatát – adódhat az élethelyzetünkből és változhat az érdeklődési körünk. Az önismeretünk, az önazonos viselkedésünk tisztább helyzetek felé terel és ennek része az is, hogy olyan tevékenységek irányába fordulunk, amelyek végzése örömmel tölt el bennünket. Anyagi megfontolások is szerepet játszhatnak – azonban azt látom, tartós sikert az örömmel végzett munka eredményez. A lényeg, hogy mindig rugalmasan kezeljük az élethelyzetünket.
A gyerekek pályaorientációjának támogatása 5 lépésben:
Folytatás:
A következő rész a pályaválasztásról fog szólni. A pályaválasztás elköteleződés egy szakma megismerése iránt.
Fotó forrása: Shutterstock