A női karrier mást jelent, mint a férfiaké. Mögötte van a lemondás, az elengedés, a feladás, gyakran keserűség. Az önbizalom és a magabiztosság hiánya, továbbá a vágy, hogy teljes legyen az élete a Nőnek. Karriertanácsadóként ezzel találkozom, egyre gyakrabban a fiatalok körében is, friss diplomával a kezükben.
A nő karrierje és az Élet
Van egy különleges adottsága az életnek, ami miatt különbséget érzékelünk nők és férfiak között: a nők azok, akik gyermeket szülnek. Ez tény, ráadásul biológiai, az Élet következik belőle. Ez pedig meghatározza többek között azt, hogy mi nők, hogyan építhetünk karriert. A cikkben összefoglalom, mit jelent az, hogy alkotás, karrier és mitől más a nők karrierje a férfiakéhoz képest. Megoldást is ajánlok arra vonatkozóan, hogyan építhet karriert a Nő.
Leszögezem: építhetünk karriert! Úgy látom, azok a nők – magamat is ide sorolom –, akik karriert építenek és sikereket érnek el, kiegyensúlyozottabbak és az Élethez való viszonyuk egészséges. Ebből fakad, hogy a gyerekeink felé és minden más társas kapcsolatunkban, teljességünkben tudunk megnyilvánulni. Van egy magabiztosságunk, egészséges önbizalmunk. Az egészség a kulcs szó, hiszen mindannyian, férfiak és nők úgy vagyunk itt, a földi létben, hogy megéljük a testünk örömeit, az érzelmeink hullámait, a lelkünk gazdagságát, a szellemünk határtalanságát. Ez az alap, erre épülnek a részletek, ez alapján történik a finomhangolás, vagyis az, ahogyan a rendelkezésünkre álló erőforrásokat összerendezzük. A finomhangolás eszköze a tudatosítás. Tudatosítjuk létezésünk szintjeit és figyelünk arra, hogyan hatunk a környezetünkre és a környezetünk hogyan hat ránk – nevezzük ezt a folyamatot reflexiónak. Folyamat, nincs vége, halálunk pillanatáig fejlődünk, változunk, élünk. Akkor is, ha betegek vagy öregek vagyunk!
Az Élet része az alkotás, függetlenül attól, hogy nőnek vagy férfinak születtünk. Ha nem alkotunk, ha kimaradunk az életünkből, sivataggá silányítjuk a világot, amiben élünk. Az alkotás lényege, hogy
- folyamatban történik;
- áthatja létezésünk minden szintjét;
- mások javát éppúgy szolgálja, mint a sajátunkét.
Nézzük részleteiben, mit jelentenek ezek a kifejezések!
Mit jelent az, hogy az alkotás folyamatban történik?
Kezdjük ott, hogy mit alkotunk? Alkotjuk a munkatevékenységeinket, a vacsorát, a rendet a lakásban, a számsorokat az Excel táblázatokban, a kertet, a balkonládát, a tisztaságot, a játékot a gyerekeinkkel, az ölelést, a zenét, a festményt, a fotót, a megvarrt díszpárnát, mindent, amihez a két kezünk munkájára van szükség. Az alkotás időt vesz igénybe, figyelmet kíván, gondolatokat ébreszt, érzéseket hív elő és a testünk erőfeszítése is szükséges ahhoz, hogy létrejöjjön. Miközben alkotunk, tanulunk, új módszereket keresünk és találunk, problémákat oldunk meg, segítséget kérünk, belefeledkezünk, sokszor elmegyünk a barkácsboltba csavarért és megfelelő fúrószárért és a végén örülünk, mert valami létrejött a kezünk, a szívünk, az agyunk közötti együttműködésből. Ezt jelenti, hogy az alkotás folyamatban jön létre:
Az energiánkat folyamatosan annak érdekében csoportosítjuk, hogy örömmel létrehozzunk valamit, ami mások javát éppúgy szolgálja, mint a sajátunkét.
Az alkotás folyamata áthatja létezésünk minden szintjét: hogyan?
Az alkotás folyamata arról szól, hogy a testünk erejét, a szellemünk határtalanságát (gondolkodási képesség), az érzéseink hullámzását, a lelkünk megnyugvása „érdekében” egy cselekvéssorozatba rendezzük, aminek eredménye az alkotás. AZ alkotás lehet fizikailag kézzel fogható, látható, hallható, lehet, hogy egy másik tevékenység alapjául szolgál, megkönnyíti azt – tehát hasznos. Alkotni nem lehet
érzelmek
gondolkodás
fizikai erőfeszítés nélkül – a szellemi alkotások is fizikai erőfeszítések árán jönnek létre. Aki ezzel foglalkozik tudja, hogy milyen hajnalig fent maradni, hajnalban kelni, fájó derékkal a laptop előtt ülni…
Az életünk pedig ezekről szól:
Cselekszünk, érzünk, gondolkodunk és a háttérben összeáll egy rendszer, ami az Életünk teljessége, jó esetben lelki nyugalmat ad, a biztonság érzetét. Továbbá összekapcsol bennünket más emberekkel, a természettel, az épített környezetünkkel. A teljesség így jön létre.
Az alkotás mások javát éppúgy szolgálja, mint a sajátunkét
Az alkotás soha nem öncélú, bár önkifejezés által keletkezik. Az, hogy megírom ezt a cikket, jelenti egyrészt, hogy kifejezem a gondolataimat, érzéseimet és megmutatom a lelkem rezdülését azzal kapcsolatban, hogy a nők karrierútja miért más a férfiakéhoz képest? Miért gondolom, hogy Neked jó az, hogy én megosztom mindazt, ami a kérdéssel kapcsolatban bennem van? Egyszerűen azért, mert tudom, hogy új szempontot kínálok Neked, lehet, hogy a cikket olvasva rájössz, másképpen is gondolkodhatsz, cselekedhetsz. Felismered, hogy az érzéseid „jogosak”. Az életminőséged változik, tágul a látótered, gazdagodik a belső világod. És tudjuk Hermész Triszmegisztosz gondolatmenete alapján:
Ami bent, az kint, ami fent, az lent.
A gazdag élet belülről indul lelki, szellemi, érzelmi gazdagságból és ez válik az anyagban láthatóvá, tapinthatóvá, élhetővé. Olyan gazdagság ez, ami stabil, mert megdolgozott, mert megdolgoztunk érte és kiérlelt, mert időt adtunk a folyamatnak, amiben létrejött. Másrészt a bölcsességgel felruházódunk a folyamatban és ezzel mások számára példát adunk – ha szükségük van rá, élnek vele. Továbbá a bölcsesség az, ami a javainkkal, az erőforrásainkkal való helyes gazdálkodás útjára vezet bennünket. A mi gazdálkodásunk eredménye viszont – tudjuk, nem csak a közgazdaságtani könyvekből – mások javát éppúgy szolgálja, mint a sajátunkét.
A karrier az alkotó ember útja
Mi a karrier - és mi nem az?
Először azt szeretném tisztázni, mi az, ami nem számít karriernek:
- sok fizetés, magas jövedelem;
- magas beosztás, vezetői pozíció;
- éveken át ugyanabban a magas pozícióban, az éves szintű, „inflációkövető” béremelés alapján járó, magas jövedelemmel.
A közhiedelem alapján hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy aki magas pozíciót tölt be, sokat keres és ez már a karrier. Ez egy szakmai életút. Akkor mondható el, függetlenül attól, nők vagy férfiak vagyunk, hogy karrierünk van, ha az alábbi három tényező együttesen teljesül:
- Tudatosan építjük a szakmai életutunkat.
- Folyamatosan fejlesztjük magunkat, tanulunk.
- Életfelfogásunkban nem különülnek el egymástól a munka és a magánélet.
Mielőtt a részletekbe belemennék, hangsúlyozom: a karrier hozzáállás kérdése, nem az eredményeké. Meghaladni kizárólag önmagunkat tudjuk, így amikor jövedelemhez, pozícióhoz kötjük azt, hogy mit értünk el, tévútra kerülünk a karriert illetően.
Nézzük a részleteket!
Mielőtt a részletekbe belemennék, hangsúlyozom: a karrier hozzáállás kérdése, nem az eredményeké. Meghaladni kizárólag önmagunkat tudjuk, így amikor jövedelemhez, pozícióhoz kötjük azt, hogy mit értünk el, tévútra kerülünk a karriert illetően.
Nézzük a részleteket!
Karrier-kritérium 1.: Tudatosan építjük szakmai életutunkat
Van egy hívás, egy érdeklődés az életünkben gyerekkorunktól kezdve. Valahogy belül érezzük, hogy mi a dolgunk a világban és a játékaink során ezt megéljük. Ez alakul, változik az idő során, az alap hozzáállásunk azonban marad – sok-sok teszt után kiderül,
„…mégis emberekkel kell foglalkoznom…”
„…mégis a programozás az, ami miatt a legtöbb gondolatom születik…”
„…mégis kertészként tudok a legjobban kiteljesedni…”
„…és igen, akkor vagyok nyugodt, amikor kész a bevallás…”
„…akkor vagyok elememben, amikor csapatban dolgozunk egy probléma megoldásán…”
„…egyedül boldogulok a legjobban, nem szeretnék munkatársakat…”
A fenti mondatok konkrétan elhangzottak a pályaválasztási és karriertanácsadási konzultációkon, az elmúlt évek során készült jegyzeteimből válogattam ezeket. Mind arról szól, hogy több útkereszteződéshez ért az Ember élete során és döntött újra és újra, mígnem választotta azt, ami számára a leginkább jelenti azt, hogy emberi életet élhet. Azok találják meg a saját útjukat – és érzik emberinek életüket – akik képesek tudatosan jelen lenni életükben. Akik fel merik tenni a nehéz kérdéseket önmaguk számára is, akikben van bátorság ahhoz, hogy a válaszokat fogadják, még akkor is, ha az kellemetlen, fájdalmas. Ezt jelenti a tudatosság. A tudatosság nem mentesít a tévedések és rossz döntések felől. Inkább ráirányítja a figyelmünket arra, hogy nem minden helyénvaló, amit teszünk és kinyitja a teret, hogy mégis, megtaláljuk a helytelen értelmét, lényegét, üzenetét és tanuljunk abból.
A tudatos szakmai életút arról szól, hogy az iskoláink választásától kezdve a munkahelyekig, munkatevékenységekig megkeressük azt, ami összeköti az egyes elemeket úgy, hogy ha vannak, a tévutak is értelmet nyernek.
A tudatosságot jelenti az is, amikor megtervezzük,
- mit fogunk tanulni és hol;
- hogyan pozicionáljuk magunkat a munkaerőpiacon vagy a vállalkozásunkkal;
- mit szeretnénk elérni az életünkben a hivatásunk, munkánk, szakmánk, foglalkozásunk tekintetében?
Csupa kérdés a tudatos karriertervezés – ahogyan a tudatos lét is.
A kérdések vezetnek bennünket előre, a fejlődés útját kövezik ki előttünk.
Karrier-kritérium 2.: Folyamatosan fejlesztjük magunkat, tanulunk
A következő kritérium, aminek a karriert építő ember megfelel a fejlődés, a tanulás. A fejlődés a tudásunk gyarapodását jelenti, és egyaránt vonatkozik a tárgyi tudásra, és az önmagunk ismeretére – környezetünk ismerete az önismeretünk függvénye.
Mostanában kezdi felütni a fejét az a hozzáállás, miszerint nem kell fejlődnünk, nem kell törekednünk a fejlődésre, majd magától jön, aminek jönnie kell… Nem értek egyet ezzel. Azt gondolom, minden adottságunk azért van, hogy éljünk azzal és nem azért, hogy hagyjuk burjánozni a maga módján.
Tehát erőforrásunk az, hogy képesek vagyunk az energiánkkal, a tudásunkkal, képességeinkkel gazdálkodni, felmérni a lehetőségeinket és mindezek alapján választani, dönteni egy adott pillanatban. A racionális gondolkodás részben igaz, mert valójában mindig ott az intuitív, a korábbi tapasztalat, a hitrendszer, amiben addig éltünk. A keretek átrajzolhatók, újra írhatók, felül emelkedhetünk rajta. Pontosabban a fejlődés azt jelenti, hogy meghaladjuk korlátainkat, felül emelkedünk mindazon, ami lehúz, mert idejét múlta – a tudatos jelenlétünkből fakad a felismerés, ami alapján meglépjük a szintemelkedést önmagunkhoz képest.
A tárgyi tudásunk fejlesztése is nélkülözhetetlen, mert szinte alig követhető tempóban jelennek meg az innovatív megoldások, amik életünket hivatottak könnyebbé tenni. Megjegyzem, ezekre akadályként gondol az, aki a fejlődés ellenében él, mondván azt, hogy „…megint tanulni kell, változni…”
Akit hajt a kíváncsiság, a szándék, hogy élete jobbá váljon, annak van esélye arra, hogy karriert építsen, mégpedig az új tudást, a tapasztalatokból átrendezett tanulságokat mederbe terelve tegye ezt meg.
Karrier-kritérium 3.: Életfelfogásunkban nem különülnek el egymástól a munka és a magánélet
Tudom, világunkban a részletekre bontás a lényeg, épp elég csak azt tudnunk, hogy melyik utcára kell fordulnunk a következő kereszteződésnél ahhoz, hogy úticélunkat elérjük, lássuk be, ez a mód nem alkalmas arra, hogy az életünket szervezzük. A munka és a magánélet egyensúlya kiváló téma a szakmai publicisztika számára, felnagyítva valamit, aminek nem kellene, hogy kérdés legyen. Ez a valami pedig az élet. Mert az élethez tartozik a munka ugyanúgy, mint a szerelem. Akkor követünk el hibát, amikor a munkát pénzkeresetté silányítjuk és mint különálló életrészt kezdjük kezelni. Ettől kezdve lesz jogos a felvetés, hogy munka vagy magánélet.
A karrier harmadik ismérve alapján ugyanazzal a hozzáállással veszünk részt a munkafolyamatainkban, mint a magánéletünk terében, legyen szó családi összejövetelről vagy egy átlagos hétköznapról. Ahogyan a munkatársainkkal viselkedünk, ugyanúgy viselkedünk a barátainkkal, családtagjainkkal – feszültség, stresszhelyzet esetén is. Ahogyan a munkánkban elvárjuk magunktól a teljesítményt, ugyanúgy vagyunk otthon, az egyszerűnek tekintett házimunkában.
Ahogyan élünk, az egyaránt áthatja minden percünket. Nem mérlegeljük, hogy most „otthon” vagy a „munkahelyen” vagyunk, és aszerint engedményeket adunk magunknak vagy szigorítunk, hanem hagyjuk, hogy átjárjon minket a helyzet és annak megfelelően, emberségből cselekszünk nem családfenntartóként vagy vezetőként, beosztottként, különböző szerepeinkből megélve magunkat.
hagyjuk, hogy átjárjon minket a helyzet és annak megfelelően, emberségből cselekszünk nem családfenntartóként vagy vezetőként, beosztottként, különböző szerepeinkből megélve magunkat.
A fejezet zárásaként néhány példa arra vonatkozóan, mi lenne, ha életünk szerves részeként tekintenénk a munkára?
- Gyerekkorunktól kezdve tudatosan készülnénk a felnőtt életünkre – melynek része a munka.
- Az iskolai tanulás az aktuális tudás- és ismeretszükséglet alapján történne, folyamatos fejlődésre inspirálva mindenkit, különösen azokat a szakembereket, akik gyerekekkel foglalkoznak.
- A családokban kiegyenlítetté válna, ahogyan nő és férfi, férj és feleség, anya és apa jelen vannak a közös élethelyzetekben.
- Természetes lenne mindenki számára az, hogy az élet változik és mi, Emberek nem egyik napról a másikra élünk, hanem egy folyamatban.
- Egyértelmű lenne, hogy a megelőzés a legjobb gyógymódja minden betegségnek és a tudásmegosztás arról szólna, hogy őrizzük meg az egészségünket.
A munka és a magánélet egyensúlyáról nem kellene beszélni, mert egyensúlyban lennének. A női karrierről szintén nem kellene beszélni, mert természetes lenne, hogy vannak különös figyelmet igénylő életszakaszok egy nő életében – amelyek a férfiak életét is áthatják és változást indítanak el az ő esetükben is.
Mégis beszélünk női karrierről?
Igen, mert ez szükséges a megértéshez. Ez egy olyan tudás, ami nem kizárólag a nőkre vonatkozik, a férfiaknak is tisztában kell lenniük azzal, mi történik velünk, nőkkel attól kezdve, hogy egy új élet indul a testünkben. Ez nem csak a nőkre vonatkozó történés, a férfiak éppúgy részesei a folyamatnak, hiszen az ő szerepük, élethelyzetük, felelősségi szintjük is megváltozik.
Ez nem csak a nőkre vonatkozó történés, a férfiak éppúgy részesei a folyamatnak, hiszen az ő szerepük, élethelyzetük, felelősségi szintjük is megváltozik.
Vannak férfiak, akik meghallva a hírt, gyermekük fog születni, aggódni kezdenek a család megélhetése miatt, holott egy keresetből is “bőven jól” élnek. Illetve jól élnének, de nem lesz „jó” az életük, mert a szorongás, a félelem átjárja a férfit, aki megközelíthetetlenné válik a nő számára. Mire megszületik a gyermek, a kiegyensúlyozott, nyugodt életnek az emléke is szertefoszlik.
A változás, ami egy gyermek fogantatását követően elindul, a nők esetében biológiai folyamatok sorozatában bontakozik ki – és kísér bennünket egész életünkön keresztül. Az első és legfontosabb, ami látványos, az a figyelem irányának változása. Egyszerűen minden más fontosabbá kezd válni, még akkor is, ha a munkáját továbbra is kiválóan végzi. Vannak nők, akik azt mondják, nem érzik át, hogy anyák lesznek – holott már azok. Az anyaságot a gyermek születésétől tekintjük igaznak, holott az a fogantatás pillanatában induló program. Mindegy, nem számít, hogy a Föld mely pontján fogant meg egy új élet, hogy milyen a szülők társadalmi helyzete, ugyanaz a folyamat játszódik le a nő testében, évezredek óta. Ebben nincs változás, mint ahogy különbség sincs köztünk!
A figyelem iránya megváltozik, a rendelkezésünkre álló erőforrások egyre nagyobb mértékben a gyermek fejlődését szolgálják.
Például a várandós nők számára ideális, ha napközben hosszabb pihenőket tartanak, többször húsz – harminc percet adnak maguknak. A munkaidő így elhúzódhat, sok esetben azonban nincs szükség extra időre, mert a munkavégzése hatékonyabbá válik.
A nőkkel megtörténhet, hogy éppen a várandósságuk miatt nem kapnak meg egy magasabb szintű pozíciót, mint ahogy az is, hogy nem térhetnek vissza a „régi” pozíciójukba, mert az ő felelősségük a gyerekek ellátása, ami szinte megoldhatatlan a napi nyolc óra munka + két óra utazás keretben. Ezek azok az esetek, amik miatt foglalkozunk a nők karrierjével. Itt kezdünk női karrierről beszélni: beszűkülnek a mozgástér jó pár évre a munkában, hivatásban. A férfiak esetében a tény, hogy gyermekük született semmilyen következménnyel nem jár a munkaerőpiacon.
A másik ok, amiért női karrierutakról beszélünk, hogy országunkban mi álljuk a házi munkát, a gyerekek ellátását – nem az önfeledt játékra gondolok – amellett, hogy pénzt is keresünk. Fentebb írtam, hogy a munka pénzkeresetté silányul és emiatt nem lesz karrierje sok embernek – a férfiaknak sem. Az összetett feladatok szétszórt figyelmet eredményeznek, hiszen három embernyi teljesítményt akarunk nyújtani, ami lehetetlen. Sikertelenség – kudarc – alacsony önértékelés: „…még ezt se tudom megoldani…” Ez az érzés különösen fáj akkor, ha a gyermekünk megszületése előtt sikerélményünk volt a munkában és az alkotás örömét éltük meg, karriert építettünk.
Egy nő karrierje akkor teljesedhet ki, ha az életútjába bekalkulálja leendő gyermekeit, az időt, energiát, figyelmet, amit rájuk fordít. Nem lehet előre megtervezni, milyen lesz majd akkor… azt viszont lehet tudni, hogy tíz, húsz, harminc év múlva mit szeretnénk magunkról elmondani, nem a nagyvilágnak, hanem magunknak. Ha ezzel tisztában vagyunk, elmondhatjuk magunkról, tudjuk mit akarunk.
Nem a harcias, mindenen és mindenkin átvergődő akartról van szó, hanem arról, aminek a rendeltetése egy jó élet.
Miután tiszta a jövőképünk, leszünk képesek elindulni és lépésről lépésre haladva karriert építeni, vagyis önmagunk megismerésén keresztül egy tudatos, szervezett életet kialakítani. Az alapok stabilak, és a lehetőségekről, amik szembe jönnek velünk egyértelműen tudni fogjuk, hogy részei-e az utunknak vagy sem. A váratlan helyzetekben nem a pánikkal telített kapkodás veszi át az uralmat életünk felett, hanem a belső hajtóerőnk által vezetve újra rendezzük erőforrásainkat.
Amikor gyermekeink születnek és akár csak néhány hétig vagyunk otthon, önfeledten vagy kialvatlanul, a tudatunkban ott lesz, hogy a karrierünk minden pillanatban épül, mert jelen vagyunk az életünkben. Tudjuk azt, hogy a figyelmünk fókuszában az újszülött gyermekünk van és nem a határidős feladatok. Tisztában leszünk azzal, hogy lemaradhatunk előléptetésekről, sőt számolunk azzal, hogy nem lesz helyünk a régi munkahelyünkön.
Amikor tanulmányokba fogunk, tanfolyami vagy bármilyen iskolarendszerű képzésben veszünk részt, tudnunk kell, hogyan illesztjük azt az életünkbe. Mit akarunk tanulni, milyen tudásra és miért van szükségünk? Mi a célunk a képzés elvégzésével? Lehet, hogy míg „otthon vagyunk a gyerekekkel”, elvégzünk egy egyetemi képzést vagy egy-két tanfolyamot, ami illeszkedik a jövőképünkhöz. Lehet, hogy megtanulunk egy idegennyelvet. A lényeg az, hogy legyen időnk a fejlődésre. Ez azért is fontos, hogy a figyelmünk ne szűküljön a gyermekek körüli teendőkre – az életünk egészét tekintsük és tartsuk egyben magunkat. Ennek része a tanulás, az önfejlesztés, a tudatos jelenlét.
Nehéz elhinni, hogy a karriert a pelenkázó mellett állva is építjük. Pedig igen! Hiszen érzékenyebbé válunk, megváltozik az, ahogyan gondolkodunk önmagunkról és a világról, másként viszonyulunk a konfliktusokhoz, hangsúlyt kap az, amit korábban figyelemre se méltattunk és lesznek problémák, amik megszűnnek létezni, az emlékük is törlődik. Ha tudatosan követjük a változásainkat, könnyen rájövünk, hogy készségeink tára bővült és mindaz a tapasztalat, amivel gyarapodtunk, megújítja nem csak a családtagjainkhoz fűző, hanem a munkához való viszonyunkat is. A karrier építésének mindhárom kritériuma teljesül:
- tudatosan jelen vagyunk;
- fejlődünk és tanulunk;
- életünket egységben éljük, nem elkülönítve munkát és magánéletet.
A lényeg az, hogy mindenkitől függetlenül tudunk a jelenben létezni.
Nincs szükség senkire, hogy ezt megtegyük, saját döntésünk alapján fog működni. Persze lehet árnyalni, finomítani a kérdéseket és a reflexiókat, és ebben a szakemberek tudnak segíteni. Ebben az esetben haladjuk meg önmagunkat és ezt a tapasztalatot a munkánkba tudjuk integrálni.
Nincs lehetőségünk megmutatni a tudásunkat? Magunkra vagyunk hagyva? Nem kellünk? Sorolhatnám a kérdéseket, azonban a billentyűkön a válaszom van: a bántó, szülői véleményre a sértődött kislány reakciója csak tovább mérgesíti a helyzetet.
Vállalnunk kell tisztán a tudásunkat, az adottságainkat, a talpraesettségünket, ügyességünket. Az a nő épít karriert, aki megtalálja a módját annak, hogyan érvényesítse tudását, tehetségét, hogyan éljen a rendelkezésére álló erőforrásokkal. Ugyanez igaz a férfiakra.