Mottó: Csak nyitottan állj a kérdéshez. Ennyi.
Gépészmérnökből építészmérnök egyetlen kérdésből? Ez számomra is hihetetlen volt. Aztán átgondolva, miről beszéltünk két órán keresztül, rájöttem, hogy nincs ebben semmi meglepő. Mielőtt elárulom a “titkos” kérdésemet, előtte felteszek néhány kevésbé titokzatosat, hogy érezd, a “titkos” kérdéseknek útja van még akkor is, ha egyértelműnek tűnnek.
A nem titkos kérdések
Találkozhat-e a művészet és a logika?
Összefér-e a humán és a reáltudomány?
Mi az, ahol ezt a kettőt találkoztatni tudjuk az életünkben?
A fenti kérdések a tantárgyi rendszerünk megosztottságából fakadnak. Nem olyan rég az egyik 12. osztályos ügyfelem azt mondta, ha rajta múlna, egyben tanítaná a történelmet és az irodalmat, mert szerinte ez a kettő ugyanarról szól…
A világ felosztása humán – reál területekre óriási károkat okoz. Megöli a kreativitást, a gondolkodási és tanulási képességet csökkenti. A teret szűkíti és a gyerekek nem látják a kiutat, mert fonalat vesztettek. El sem tudják képzelni, hogy a világ nem tantárgyakból épül fel. Ez minden esetben téma, legalább addig, amíg tisztázzuk, hogy a humán és reál mögötti tartalmak nem zárják ki egymást. Egyre inkább igaz az, hogy nem létezhetnek egymás nélkül…
a gyerekek érzik a jövőt.
Nyitott tér az ő terepük. Olyan rendszert alkotnak, mire észbe kapunk, mi, jól képzett felnőttek, amiben a humán – reál kettősségének nem lesz helye. Alkalmazni tudják azt, amit mi elméletben tudunk: Minden mindennel összefügg.
Gépészmérnökből indultunk
Nevezzük Petinek azt a fiút, aki azzal keresett föl, hogy gépészmérnök szeretne lenni. Csak esetleg van más is, ami jó lehetne… A szülei úgy gondolják, nézzen utána, pontosabban nézzen magába, mi az ő igazi útja.
Amikor elkezdtünk beszélni a jövőjéről, nagyon gyorsan kiderült, hogy azért szeretne gépészmérnök lenni, mert úgy gondolja, hogy ebből jól meg fog élni. Igen, ez lényeges szempont. A hétköznapi logikát ezen a ponton is borítani szoktam. Hiába az ötös biosz, ha egyébként az irodalom érdekli, ott a tehetség és ebből alakul ki, több lépésben az a hivatás, amire igaz lesz, hogy “örömmel végzi és bőségesen megél belőle”. Ez a legritkább esetben történik egyenes úton, ismerve sok-sok karriertörténetet, állítom ezt.
Peti esetében is azt a folyamatot építettem fel, elég gyorsan, egyetlen – két részből álló – kérdéssel, ami az érdeklődése, tehetsége, természetes intelligenciája alapján indítja a pályaválasztásról való gondolkodást.
A titkos kérdésem:
"Mi az, ami Téged érdekel? Mi az, amit szívesen csinálnál?"
A válasz:
"Nagyon SZERETEM a művészettörténetet, és
nagyon SZERETEK rajzolni.
A matematikát is SZERETEM és
SZERETEK tervezni."
Négy sor szeretet.
Elfelejtettem levegőt venni, miközben hallgattam, mert annyira egyértelmű volt, hogy tisztán leírta azt a tevékenységet, amit úgy hívunk: építészmérnök. Hirtelen fel se fogtam, hogy mi szükség rám, pályaválasztási tanácsadóra… végül megtaláltam a helyem. Mert le kellett bontani a falakat, hogy egy építészmérnök megszülessen.
A tanrend értelmezése, az egyetemi képzési folyamat felépítése egy értelmezési folyamat. Ezen kívül az adminisztráció, amibe a legkisebb hiba is évvesztést okoz, szintén figyelmet és átbeszélést érdemel.
A karrierterv elkészítése összetett gondolkodási folyamatban történik. Különböző utakat keresünk. Nem “B” tervet készítünk!!!! Több lehetőségnek nyitjuk meg a teret. Ez történik a pályaválasztási tanácsadás során.
Érzelmek a pályaválasztásban
A “négy sor szeretet ” magában foglalja az életet. A részleteket ki kell dolgozni, a folytatás erről szólt. Mégsem kizárólag a logika volt a meghatározó, mert a szertettel átitatott tervek erősek lesznek. És én azon voltam, hogy Peti érezze azt az erőt, ami benne van és a terve ezáltal megvalósul.
Megnéztük, hogy az építészmérnök szak hogyan épül fel, mi a tanrend, milyen témákat dolgoznak fel a képzés során a hallgatók. Ez tette egyértelművé Peti számára, hogy ez az ő igazi iránya. Az igazi elköteleződése efelé viszi. Világosan meglátta, hogy ezen a területen tudja kibontakozni a kreativitását, és egybe fűzni azt a művészettörténeti és matematikai tudásával. Az alkotás örömét meg tudja élni, ha rajzolhat, tervezhet és a művészettörténet, mint alap és háttér ott lehet a jövő épületeiben az ő keze munkája által.
Lássuk be, hogy idő kell annak, hogy felfogja az ember: az álmából valóság lett. Legalábbis ott a lehetőség, hogy ez megtörténjen. A lelkesedés, az öröm ott van, ha az ember magára talál. A félelem eszünkbe se jut ilyenkor. Flow-ba kerülünk és miénk lesz a világ. Petié lett a világ ezen a januári délelőttön.
Az elköteleződés próbatétele
Tekinthetjük próbának a felvételit. Peti elhatározása elég erős-e, hogy tényleg megtegyen mindent a siker érdekében? Tartja-e magában a lelkesedést? Kitart-e a gémberedő ujjaival a rajzlap fölött? Ha igen, mehet tovább.
Készülnie kell, mert van gyakorlati vizsga. Éles helyzetben helyt kell állnia. A legjobbak, a legtehetségesebbek jutnak be. Jönnek a kétségek? Igen. Jönnek a kudarcok? Igen. Mert nem úgy látta az alma vetődő árnyékát, ahogy az volt… Meg kitudja még, miket kell megtanulnia figyelni és megfigyelni.
Ami eddig spontán volt, az most tudatos lesz. Egy szuper intenzív tanulási folyamat indult el Peti életében, amit a lelkesedése tart fenn. Időnként megkérdezem, hogy halad-e a rajzolással. Szeretném, hogy sikeres legyen.
Tényleg egyetlen kérdésre van szükség?
Peti esetének a tanulsága abban van, hogy egy szokványos, “…majd lesz valami…” hozzáállásból, pillanatok alatt kibontható az, hogy a valódi érdeklődés, a valódi elköteleződés milyen irányba mutat.
Szeretnék pontosítani, mert nem teljesen igaz a “…majd lesz valami…” Különben nem találkoztunk volna. Volt egy pici kétség, egy pici bizonytalanság, ami az érzések, az intuíció mélyéről kérte a figyelmet a szülőkben. Petiben volt hit, hiszen a szüleivel olyan kapcsolata van, ami a bizalomra épül. Ezért jött.
Amikor leült velem szemben, még nem bírta elképzelni, hogy a művészettörténet és a matematika közel kerülhetnek egymáshoz az életében, a karrierjében. Nagyon gyorsan ráérzett az útjára, arra, ami ott volt benne, csak a külső zajok elnyomták: a humán és a reál kettősségének hangja. A jól kell keresni vágya. A “nem olyan bonyolult ez a pályaválasztás…” tévhite. Még sorolhatnám, amik félre vitték a gondolatait. Ez megszokott, nem ő az egyetlen, aki így érez és gondolkodik.
Válaszolni szeretnék a fejezet címében feltett kérdésre: igen, egyetlen kérdés elég. De azt fel kell tenni.
Az alapkérdéssel kezd!
Amikor nem gondolod azt, hogy ami a fejedben van, annak valóságtartalma, sőt valóságalapja van… Amikor te elképzeled a jövődet, és azt gondolod, hogy nincs olyan szakma, amiben a Te érdeklődési területeid találkozhatnak… Amikor úgy érzed, választanod kell, kérlek, gondolkodj!
Keress szakmákat, olvasd a felvételi tájékoztatót, inspiráld magad. A világ a kezedben, a zsebedben van – a telefonodra gondolok, amin keresztül rengeteg információhoz hozzáférsz.
A szomorúság és a feszültség a cselekvésben oldódik fel. Keress, járj utána a jövődnek. Ha biztos vagy a választásodban, időnként kérdezd meg magadtól, hogy “Tényleg úgy van még mindig?”
A karriered nem csak rólad szól. Pontosabban akkor lesz karriered, ha az, amivel foglalkozol mások számára is hasznos, fejlesztő hatású, az életminőséget javítja. Ez a feltétel pedig akkor teljesül, ha hagyod, hogy a pályaválasztásban is legyenek érzelmeid.
Légy bátor! Mint Peti 😉