Interjú dr. Somosi Ágnes Ph.D. stratégiai marketing tanácsadóval arról, hogyan lehet kitartó és tudatos munkával a hátrányosnak tűnő adottságunkat az előnyünkre fordítani.
Csak tudatosan!
Vannak-e véletlenek vagy sem, erről hosszasan beszélhetnénk. Állást foglalok a kérdésben: szerintem nincsenek, erre Ágival való találkozásunk az egyik bizonyíték. Éppen akkor „ültünk egy asztalhoz”, amikor két munkahely között kellett választania. Meghallotta, hogy pályaválasztási- és karriertanácsadó vagyok és a megbeszélést követő tizedik percben már hívott. Pontosan tudta, mire van szüksége.
Megfigyeltem, mit váltott ki belőlem ebben a telefonbeszélgetésben: együttműködési szándékot. A tudás, mint érték, ami felül írja az emberi érdekeket – ez a közös pontunk. Ő akkor, mint egyetemi oktató és marketing szakember volt jelen, de éreztem, hogy a gondolkodásmódja rendkívüli: összetett, több szempontra építő, holisztikus. Ismeri önmagát, keresi a helyét, és siet. Bevallom, karriertanácsadóként hasonlóan látom magam, mint ahogyan Ágit.
Kerestem a lehetőségét annak, hogy megismerjem. Biztos voltam benne, hogy konkrét példát ad azoknak a fiataloknak, akik nem találják helyüket a világban, akik elképzelni se tudják, hogy az ő képességeikre, látásmódjukra, tudásukra kinek lesz szüksége. Mert nem illenek a most működő rendszerekbe – én meg keresem a kivezető utat, a megoldást. Hogyan lehet őket segíteni? Mi lenne, ha nem őket tennénk skatulyába, hanem hallgatnánk rájuk és hozzájuk igazítanánk a világot, mi, felnőttek. Az volt a megérzésem, Ági hozzám hasonlóan gondolkodik és mint oktató, van tapasztalata abban, ahogyan a fiatalokra építhetjük a jövőt.
Tudományok között, holisztikusan
- Feltűnő, ahogyan árnyaltan látod a dolgokat. Nekem olyan, mintha a részleteket és a nagy egészet képes vagy egyszerre figyelembe venni. Ez egy rendkívüli adottság. Érzed ennek a hatását, következményét?
- Interdiszciplináris megközelítésben gondolkodom, holisztikusan tekintek a munkafolyamatokra és egyáltalán, minden történést, részegységet folyamatba illesztek, ez alapján rendezem a nagy egészbe az egyes lépéseket. Folyamatokban gondolkodom, az összegfüggéseket keresem és a kapcsolódási pontokat.
- Hogyan tudod a meglátásaidat a gyakorlati síkra átvezetni?
KERETET ADOK ÉS STRUKTÚRÁT
amiben az emberek jól érzik magukat. Az egyetemen a hallgatók számára is ezt tartottam a legfontosabbnak. A biztonságos keretetek motiválnak, inspirálnak, a fejlődést érezhetővé válik, ami önmagában is pozitív megerősítést jelent. Ezen túl, talán ennek a holisztikus látásmódomnak köszönhető, hogy mindig felismerem, hogy a különböző munkafázisokban, milyen típusú tudással, kompetenciával rendelkező emberre van szükség. Ez segített egyik publikációm elkészítésében, ami az Európai Marketing Akadémia hivatalos folyóiratában, az International Journal of Research in Marketing-ben jelent meg. A témavezetőm segítségével külföldi egyetemeken találtam meg a társszerzőket, Bécsben illetve Norvégiában.
- A holisztikus szemléleted, és az, hogy átlépsz a tudományok határterületein, összekapcsolod azt, ami logikailag egybe tartozik, ez nem a megszokott gondolkodásmód – tapasztalatom szerint. Gyakran ütközök falakba, amikor átfogóan láttatok egy helyzetet. Te hogyan látod ezt?
- Származtak nehézségeim ebből a hozzáállásomból, előfordult, hogy nem értették meg, hogy a folyamat-vagy rendszerfejlesztési javaslataimmal mit lehet kezdeni. A statisztikai adatok elemzése az egyik kedvenc tevékenységem, mert összefüggéseket mutatnak a számok, amiket szeretek felfedezni. Ugyanígy a személyes érdeklődésem hajtja a technológiai innovációimat, mert hiszek abban, hogy a technológiával könnyebbé válik az életünk, és ezt szeretném minél több emberhez eljuttatni. Azt is tudom, hogy a szervezeti érdekek sokszor felülírják a praktikumot. A gyors, az innovációra rugalmasan reagáló, a különböző szakterületek közötti együttműködésre építő cégeknél szerettem volna dolgozni.
- Feltűnt, hogy múlt időben beszélsz. Ezek szerint most valami más tapasztalatod van. Jól érzékelem?
A HELYEMEN VAGYOK.
Az elmúlt fél évben megváltozott sok minden az életemben, úgy is mondhatom, a helyükre kerültek dolgok. 15 év után feladtam azt az elképzelésemet, hogy alkalmazottként dolgozzak. Rájöttem, hogy a képességeim birtokában a saját vállalkozásomat, cégemet is tudom építeni. Így most marketing stratégiai tanácsadóként tevékenykedem, van egy sturt-up vállalkozásom és óraadóként továbbra is tanítok az egyetemen.
A megfelelő hely keresése - egy folyamat
- Bevallom, engem mindig nagy örömmel tölt el, amikor valaki úgy érzi, a helyén van. A munka szerintem – már csak az azzal töltött idő miatt is – meghatározója életünk minőségének. Azt is tudom, az elhatározásból csak kitartó munkával lehet valóságot formálni. Időigényes az előkészület, a végén a letisztulás mégis egy pillanat műve „szokott” lenni. A te esetedben, hogyan alakult ez a keresési folyamat, mik voltak a főbb állomásaid, amiken keresztül eljutottál a helyedre?
- Gyerekkoromtól szeretném kezdeni a választ, mert a lényege az egész keresési folyamatomnak az, hogy amit gyerekkoromban és még néhány hónappal ezelőtt is inkább hátrányként éltem meg, azt át tudtam fordítani előnyömre.
AZ ERŐM A KORÁBBAN GYENGESÉGNEK ÍTÉLT TULAJDONSÁGOMBÓL SZÁRMAZIK.
Az érdeklődésem – a többi gyerekéhez képest – szétszórt volt. Minden érdekelt, a nyelvek, a kémia, a zene, a természet, a fotózás, a kutyák. Abban sem tudtam különbséget tenni, hogy humán vagy reál tárgyak vonzanak inkább, mert egyikről sem akartam lemondani. Jól tanultam, a szüleim biztosítottak mindent, hogy a legjobbat hozzam ki magamból, támogattak minden döntésemben. Ez óriási segítség volt, ezt mindig is éreztem. Ugyanakkor zavart, hogy míg minden osztálytársam tudja, hogy orvos, ügyvéd, boltos vagy bármi lesz, nekem fogalmam sem volt róla, mihez kezdek felnőtt koromban magammal. Jogásznak készültem, de a magyar és töri fakultációk mellett a kémiára is jártam, mert vegyész is akartam lenni.
Minden, ami érdekel!
- Azt hiszem, segítene sok gyereknek, fiatalnak, ha néhány példával alátámasztanád, hogyan fejezted ki a széleskörű érdeklődésedet.
- Az egyik a találmánylistám volt. Jártam-keltem a világban és láttam, hogy vannak dolgok, amik egyszerűen hiányoztak, vagy nem láttam rá megoldást. Általában a technológia fogott meg, hogy mennyivel egyszerűbben is meg lehetne oldani és ezeket mindig leírtam. Most, amikor a saját start-up vállalkozásomat vezetem, úgy érzem, óriási előnyöm származik ebből a gyerekkori „hobbimból”. A másik meghatározó élményem a zene, furulyázni, majd zongorázni tanultam 10 évig. A mai napig, ha hallok egy zenét, elgondolkodom, hogy milyen hangnemben van, megpróbálom hallás útján lejátszani. Ez a folyamat feltölt és gyakran sikerélményt ad. Emellett gyerekkorom óta fotóztam is, nagypapám is fotós volt, nálam hobbinak is tekinthető, de a látásmód, a fókuszba állítás gyakorlása is egyben. A kutyakiképzés a következő terület, ahol a pszichológia, a bánásmód, az együttműködés kerül előérbe. A sokrétű, összetett érdeklődésem miatt nem okozott törést, amikor a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem vegyészmérnöki karát ott kellett hagynom az első két hónap után egészségügyi okok miatt és a nemzetközi gazdálkodás szakon folytattam a tanulmányaimat. Az első évben már társszerzőjeként vettem részt egy könyvfejezet publikációban.
- A beszélgetéseinkben érezhető, hogy nyitottan állsz a világhoz, a jobbítási szándékod ott van a szavaidban. Mi a legfontosabb tulajdonságod, ami segít abban, hogy megtaláld a különböző helyzetekben a helyed?
- Mindig feltaláltam magam, mert
KERESTEM, HOGYAN TUDOM AZ ENERGIÁMAT A LEGJOBB CÉLOK ELÉRÉSRE FORDÍTANI
Ez a hozzáállásom vezetett el a vágyam teljesüléséhez: a saját vállalkozásaimat építem, és ebből következően minden tudásomra szükség van. Egy klasszikus munkahelyen, alkalmazottként ez nem így van, a tudásomnak csak bizonyos részei érdeklik a munkáltatókat, nem tudok „dobozokban” működni. A saját cégeimben úgy érzem, leginkább tudom hasznosítani a tapasztalataimat, a tudásomat és a furcsa képességeimet. A bátorságom hiányzott sokáig, mert nem tudtam beilleszkedni a megszokott, elvárt módon a munkahelyeimre. Ebből arra következtettem, hogy nem vagyok elég jó és túl sok minden érdekel. De csak nézőpontot kellett váltanom és minden – én is – a helyére került.
- Még tekintsünk vissza a múltba, azt hiszem ez fontos ahhoz, hogy a jövőt értsük. A munkatapasztalataid hogyan segítették vagy gátolták a haladásodat?
- Az egyetem alatt egy, a hajápolási termékeiről ismert multinacionális cégnél kezdtem dolgozni, FMCG területen. Nekem ez szakmailag rendben volt, viszont nem tudtam beilleszkedni a közösségbe, így váltottam. Telekommunikációs cégnél folytattam a pályafutásomat. Ami itt pozitív volt, hogy egy talent-programba kerültem, tehát különböző munkaterületek, osztályok között rotáltam. Itt jöttem rá, hogy számomra az IT egy meghatározó terület, mert más területen is valamiért mindig a folyamatokat és rendszereket akartam átalakítani, és itt közel kerültem ehhez. Azt azért látni kell, hogy a fejlesztések sokszor lassan valósulnak meg. Ekkoriban kezdtem el a doktori képzést.
- Mit kerestél?
- Szerettem volna megoldást találni az üzleti problémákra akadémiai szemszögből is. Rengeteg ilyen együttműködési lehetőséget látok a piacon, és így tud igazán megvalósulni az, hogy a technológia és a tudomány az életünket szolgálja.
Cél, a jövő
- Érdekel az is, hogyan élted, éled meg az egyetemi oktatói szerepedet?
- Én inkább mentor-tanárnak tartom magam. Amikor átálltunk az online oktatásra erősödött meg bennem ez az irány, mert sokkal hatékonyabbá vált a hallgatókkal való közös munka. Zseniális alkotások, tervek, projektek kerültek ki a kezeik közül. Öröm volt velük dolgozni. Az alkalmazott tudást tartom értéknek és arra inspirálom a hallgatóimat, hogy merjenek kísérletezni, új utakat felfedezni. Az elméletet a saját, egyedi látásmódjukon keresztül ültessék a gyakorlatba. A munkaerőpiacon ezzel a képességgel előnyös helyzetben lesznek. Nagy boldogságot jelentett számomra is, amikor az Franklin Covey Országos Marketing Stratégia versenyt a csapatom nyerte meg. Megerősítést kaptam, hogy jó az irány, amerre egyetemi tanárként haladok. Azóta már együtt is dolgozom a csapat egyik tagjával, ő lett az asszisztensem.
- Milyen nehézségekkel találkoztál kutatóként, egyetemi oktatóként?
- A legnehezebb számomra az egyes szakterületek közötti szakadék, az elhatárolódás.
AZ IGAZI HOZZÁADOTT ÉRTÉK ABBÓL ADÓDIK, HA INTERDISZCIPLINÁRIS - TUDOMÁNYTERÜLETEK KÖZÖTTI - EGYÜTTMŰKÖDÉSEK JÖNNEK LÉTRE
a közgazdász, IT-s, és egyéb szakemberek között. A publikációink sikerének, díjaimnak is ez volt az alapja és a cégeimben is ezt képviselem. Emellett a már említett együttműködés az egyetemek és a vállalatok között azt hiszem, hogy szintén lényeges ebben a folyamatban. Az, hogy folyamatokban gondolkodom, megalapozza ezt a szemléletmódomat.
- Szerinted mi az, ami a jövőt, a fejlődésünk irányát meghatározza?
- A technológia egészen biztosan meghatározó lesz, de ahogyan a mesterséges intelligenciáról szóló cikkek ki is emelik, a munkafolyamatok típusától függően tudja a technológia átvenni az emberek által végzett feladatokat. Úgy látom, hogy
A HOLISZTIKUSAN GONDOLKODÓ EMBEREK NEHEZEBBEN, LASSABBAN LESZNEK KIVÁLTHATÓK A TECHNOLÓGIA ÁLTAL
pontosan az átfogó látásmód miatt, nehezebben programozható ez a típusú munkafolyamat.
A problémákat átfogóan szoktam vizsgálni. A tanácsadásban sem feltétlenül csak a klasszikus piackutatást csinálom, ha egy szoftver bevezetésről van szó, jobban illeszkedik ilyenkor egy tesztvezérelt fejlesztés típusú megközelítés. Klasszikus kutatóként ezt nem feltétlenül tudnám megtenni, de a technológiai szemléletmódom és tapasztalataim segítenek ebben még úgy is, hogy nem vagyok programozó és sosem voltam.
A sikerhez vezető út - amit a gyerekeknek ismerniük kell
- Szerinted a mostani gyerekeknek, fiataloknak mire kell fordítani a figyelmét? Mi, felnőttek mit tegyünk ahhoz, hogy ők mielőbb a helyükre kerüljenek?
- Bíztassuk őket, hogy legyenek nyitottak.
A GONDOLKODÁSMÓDJUK FEJLESZTÉSE KELLENE, HOGY CÉLKÉNT LEBEGJEN A SZEMMÜNK ELŐTT.
Fontos a pozitív visszajelzés, én ebben hiszek. A megerősítő szavakból lehet inspirálódni, és új megoldásokat keresni egy-egy problémára. Lényeges, hogy megértsék a kapcsolatrendszer fontosságát. Nekem például nagyon sokat segít most a vállalkozásaim menedzselésében korábban elnyert kiválósági díjaim (GE Foundation Scholar-Leader díj, Huawei Innovative Leaders of Tomorrow díj) és a változatos munkatapasztalatom multiknál az FMCG, gyógyszeripar vagy telekommunikációs szektorokból. Ezeknek köszönhetem, hogy megismertem multinacionális cégek vezetőit, konferenciákon, a szakmai fórumokon találkozunk, meghívnak előadónak , stb. Minden egyes lépésre szükség van ahhoz, hogy felnőtt korukban a helyükön érezzék magukat. A leglényegesebb az, hogy ne fogadjanak el mindent készen! Ha valami eszükbe jut, azt mondják el, írják le, ezáltal fognak inspirálódni, újabb és újabb felfedezéseket tenni. Nemrég kérdezte tőlem egy ismerősöm egy rendezvényen, hogyan tudná a lányának megtanítani az én találmány listámat: ezt mondtam, hogy ne fogadjon el semmit készen, úgy nézze a dolgokat, hogyan lehetne jobban csinálni, mi hiányzik esetleg még belőle szerinte.
- Ha arra kérlek, hogy üzenetként fogalmazd meg, mi a leglényegesebb a sikerhez vezető úton, mit mondanál?
- Nem kell dobozba tenni magunkat! Amíg azon voltam, hogy illeszkedjek valamilyen irányhoz, valamilyen elgondoláshoz, nem éreztem, hogy a helyemen lennék. Akkor kerültem a helyemre, amikor elengedtem azt az elvárásomat, miszerint nekem is egy területen kellene jól teljesítenem. Amint elfogadtam, hogy a tudásom, látásmódom összetett, egyedi és nem illik igazából semmilyen korábban alkotott munkahelyi, szakmai rendszerbe, megnyugodtam és a helyemen kezdtem magam érezni. Azt hiszem, az egyediség, a különlegesség az, amire a jövőben szükség van.
MINDENKI EGYEDI, MINDENKIRE SZÜKSÉG VAN.
Dr. Somosi Ágnes stratégiai marketing tanácsadó honlapja további információval szolgál arról, hogy milyen témákban és kérdésekkel fordulhatsz tanácsért.